Számítástechnikai Általános Iskola, 1138. Budapest, Gyöngyösi sétány 7.   |   Tel/Fax: 06 (1) 340-2556   |   gyongyosi@chello.hu   |   OM-kód: 035022

Mese: A Parlament titkos segítői

A 3. a osztály projektmunkában mesét írt „A Parlament titkos segítői” címmel. A cél az volt, hogy mesés formában bemutassuk, hogyan befolyásolja a levegőszennyezés egy emblematikus budapesti épület sorsát városunkban. Ilyen mesét minden résztvevő iskola diákjai írtak. A meséket lefordítottuk angol nyelvre. A végén egy mesekönyvet szerkesztettünk, amiben 7 mese szerepel az adott ország nyelvén és angolul is. Mi készítettünk egy mesekönyvet angolul a saját mesénkből, amit ajándékul odaadtuk a partneriskoláknak. Ehhez illusztrációkat a felső tagozat diákjai készítettek.

 

A mesét itt olvashatják:

A Parlament titkos segítői

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy ház. A neve Parlament. Ez az épület Budapest szívében helyezkedett el. Réges-régen épült a Duna mellé. Kezdetben gyönyörű szép volt. Csodájára jártak a járókelők és rácsodálkoztak a lovas hintókon utazók is fehéren csillogó mészkő borítására. Az idők során azonban egyre több autó gurult a városban, akik füsttel szennyezték a levegőt. A füst felszállt egészen a felhőkig és amikor sok összegyűlt, a kiszakadt felhőből savas eső hullott a házra. A mészkő lassan feketedett, töredezett. Ettől leginkább a Parlament repedéseiben lakó muklák szomorodtak el. (mukla: kis termetű manók; a felnőttek mérete max. 1/2 mm) Tanácskozni kezdtek, mitévők legyenek. Az eredmény sorsfordítónak ígérkezett. Léptek egy hatalmasat és máris az épület melletti fűben találták magukat. Elhatározták ugyanis, hogy az embereket feltétlenül értesíteni kell az eseményekről. Hátizsákjukban mérőeszközökkel, füzetekkel, ceruzákkal és némi élelemmel indultak egy hetes útjukra. Út közben szorgosan jegyzeteltek. Amikor hazaértek, összeírták a károkat és kerestek egy nyitott ablakot. Nagy nehezen felcipelték az óriási papírt. Csodálkozva nézték a hatalmas üléstermet, ahol embernénik és -bácsik ültek a széksorokon. Mindegyikük komoly arccal figyelte az éppen beszélő előadót. A muklák sokáig töprengtek, hogy hogyan és kinek adják oda üzenetüket. A címzett nevében gyorsan megegyeztek. Tudták, hogy legjobb lesz, ha a környezetvédelmi miniszter olvassa el először a levelet. Az eljuttatás már kicsit nehezebbnek ígérkezett. Nagy sokára kitalálták, hogy egy papírrepülőt kellene hajtogatni, azt könnyebben és feltűnés nélkül -az emberek közül ugyanis igen kevesen tudnak a muklák létezéséről- tudnák a miniszternek eljuttatni. Törték a fejüket hogyan lehetne a legjobb, muklasugárhajtású, környezetvédelmi robotrepülőt meghajtogatni. Elszaladtak egy origami könyvért és annak segítségével nekifogtak a munkának. Először, a papírt kiterítették az ablakpárkányra, aztán az egyik oldalát megemelve megpróbálták megtalálni a közepét. Miután félbe hajtották a lapot, még jó néhány nehéz hajtás következett, de a sok kis mukla legyőzte a feladatot. Már csak a muklasugárhajtás hiányzott. Ehhez kellett egy kis varázspor, amit a repülő szárnyára hintettek. Megemelték az elkészült repülőt és háromra, közös erővel eldobták. Az üzenet szállt, mint a madár egyenest a szemüveges környezetvédelmi miniszter asztalára. Ő picit megdöbbent, amikor egy repülő jószág landolt az orra előtt. Ijedten körbenézett, látta-e még valaki az esetet. A többiek azonban nyugodt arccal figyeltek most is az előadóra. Megigazította orrán a szemüveget és óvatosan, feszült figyelemmel kinyitotta a papírrepülőt. Látta, hogy a papírra valamit írtak, de oly pindurka betűkkel, hogy még egy kicsit meg kellett igazítania a szemüvegét, hogy lássa. A tiszta kép végett még közelebb is hajolt az üzenethez. Ekkor már nagyon jól tudta olvasni a sorokat. A szöveg végére érve elcsodálkozott, majd elolvasta még egyszer, és megcsípte a karját, hogy nem álmodik-e. Rádöbbent, hogy az üzenet minden szava igaz, ezért elhatározta, hogy mindent megtesz a felújítás érdekében. Eszébe jutott viszont, hogy ha a felújítás után ugyanannyi autó fog közlekedni, akkor semmit sem ér az igyekezet. Ezért aztán tervet dolgozott ki arról, hogy rengeteg kerékpárutat kell építeni. Azóta már az emberek többsége biciklivel jár, a Parlament repedéseiben lakó muklák pedig boldogan élnek.

Utóirat: A második repülőn, amit a miniszternek írtak, csak ennyi állt: „Köszi!” :-)

Író: 3.A zöld osztály

 

Képgaléria

 

Keresés
Számítástechnikai Általános Iskola, 1138. Budapest, Gyöngyösi sétány 7.
Hírlevél | Kapcsolatfelvétel | Honlaptérkép